Innent�l kezdve alig v�rtam a h�tf�ket, ugyanis ilyenkor voltak az �nek�r�im. Nick egy�ltal�n nem olyan, mint egy szokv�nyos tan�r. S�t! Az �r�t sem �gy tartotta, mint b�rmelyik koll�g�ja. El�sz�r is, ugyeb�r tegezhettem – na de nincs is ezen mit csod�lni, hiszen 24 �ves – �s nem valami megszabott tanterv szerint ment�nk. Az els� �r�nk – amikor beiratkoztam – p�ld�ul azzal telt, hogy alaposan kik�rdezett, persze kiz�r�lag szakmai dolgokr�l. Meglep�d�tt, amikor megtudta, hogy azel�tt nem j�rtam tan�rhoz. Azon pedig m�g jobban, amikor felvil�gos�tottam: t�z �ves koromban megszakadt zenei p�lyafut�som, m�g miel�tt elkezd�dhetett volna. De err�l nem akartam t�bbet besz�lni, � pedig szerencs�re nem nyaggatott.

- J�tszol valamilyen hangszeren?

- Igen, zongor�n –b�lintottam.

- �s mi�ta?

- Lassan t�z �ve.

Ezt hallva olyan elismer�en n�zett r�m, mint tal�n m�g soha senki, �s megk�rt, hogy a legk�zelebbi �r�nkra vigyek el neki p�r kott�t, mert szeretn� l�tni, mit tudok. Meglep�dtem, mert most akkor mi van? Nem �neket k�ne nekem tan�tania? De v�g�l is, ahogy teltek a napok, ink�bb az izgatotts�g lett �rr� rajtam. Mindig is f�ltem a szerepl�st�l, ha anya vagy apa el�tt kellett zongor�znom, m�r akkor is izgultam. Pedig rengeteget j�rtam fell�p�sekre, de semmi nem seg�tett rajtam. Tavaly febru�rba is fell�ptem az iskola g�l�j�n, ami a hatalmas sz�nh�zteremben volt megrendezve. Furcsa m�don ott �reztem el�sz�r azt, amit addig m�g soha: hogy nem �rdekel, hogy ott vannak az emberek. T�bben is mondt�k, hogy ahogy le�ltem, �s elkezdtem j�tszani, olyan volt, mintha csak itthon gyakoroln�k magamnak. Persze ez biztosan az�rt volt, mert az volt �letem els� olyan fell�p�se, ahol olyan ruh�t vettem fel, amilyet akartam, �s azt j�tszottam, amit akartam – t�rt�netesen a Metallica - Nothing Else Motters c. sz�m�t. �gyhogy ez volt az els� kotta, amit beraktam a mapp�ba. De mivel sejtettem, hogy egy nem el�g, elkezdtem gondolkozni, melyiket vigyek m�g. Rengeteg zongoradarabot tanultam �letembe, de kev�s volt, amit szerettem. J� p�r �ve a F�r Elise-t is megtanultam – de azt semmik�pp sem akartam elvinni Nicknek, mert mi van, ha neki is m�r a k�ny�k�n j�n ki, mint a legt�bb embernek?

Sz�val v�g�l beraktam egy klasszikust – Velencei gondoladal - ,majd az Airplane-t, amit igaz, nem r�g kezdtem el tanulni, de m�r ment valamennyire. Amikor m�r mind egy helyen volt, agg�dni kezdtem, hogy ez tal�n el�g vegyes felhozatal, de azt�n megpr�b�ltam megnyugtatni magam, hiszen tudtam, ezeket mindenk�pp meg szeretn�m neki mutatni. Lez�rtam h�t a mapp�t, �s beraktam a t�sk�mba. K�zben pedig rem�nykedtem, hogy majd nem akarja, hogy zongor�zzak neki.

A k�vetkez� h�tf�n azt�n, mikor odaadtam Nicknek a mapp�t, nagy �rdekl�d�ssel n�zegettem a kott�kat.

- Ezt mindet tan�rral tanultad?

- Csak a gondoladalt. A m�sik kett�t magamt�l.

Egy pillanatra r�m n�zett, majd b�lintott, �s ism�t a kott�kat kezdte el n�zegetni.

- Szereted a rockot? –k�rdezte, a Metallica kott�j�ra pillantva.

- Most m�r nem. Tizenegy �ves koromban voltam rocker.

- Nah�t, t�nyleg? –mosolygott. –Nem hittem volna. De akkor mi�rt zongor�ztad ezt?

Ezen egy kicsit elgondolkoztam.

- Mert… Nem tudom, ez olyan lassabb sz�muk. J� volt j�tszani. Nem tudom –vontam v�llat. Ism�t elmosolyodott, �s a kez�be vette a k�vetkez�t.

- Airplanes? Ezt szerintem nem ismerem.

- Rajta van a telefonom, megmutathatom…

- Nem, nem –r�zta a fej�t. –El�bb ink�bb j�tssz�l bel�le zongor�n.

A sz�vem r�gt�n beindult. Ett�l f�ltem!

- De… M�g nem tudom v�gig.

- Nem baj. Csak egy kicsit. K�rlek sz�pen.

K�ts�gbeesetten n�ztem r�, � azonban csak mosolygott.

- Na –b�ztatott, de cseppet sem s�rget� hangon. –Nyugi, nem harapom le a fejed, ha elrontod. Egyszer�en csak k�v�ncsi vagyok erre a sz�mra.

- De zongor�n szinte teljesen m�s, mint az eredeti –pr�b�lkoztam, de vesztettem.

- Majd ut�na az eredetit is meghallgatom, de most nem akarom, hogy b�rmi is befoly�soljon.

Nem volt menekv�s. Megad�an s�hajtottam, le�ltem a zongor�hoz, � pedig el�m tette a kott�t. M�g egyszer r�n�ztem – pontosabban feln�ztem r�, mert ott �llt a zongor�nak t�maszkodva – majd visszan�ztem a billenty�kre, nyeltem egyet, felemeltem a kezem �s j�tszani kezdtem.

Csak az els� sor v�g�ig jutottam, amikor belerontottam. R�gt�n meg�lltam, az ujjaim ijedten megfesz�ltek.

- Bocs –menteget�ztem. –�n csak…

- Semmi baj –v�gott k�zbe. –Folytasd.

Ism�t elkezdtem, de ez�ttal valami eg�szen k�l�n�s t�rt�nt. Valahogy ism�t elfelejtettem, hogy m�g Nick is itt van, olyan volt, mintha csak otthon lenn�l. Csak j�tszottam �s csak j�tszottam – de akkor hirtelen �szbe kaptam, �s ijedten engedtem el a zongor�t.

- Mi a baj? –k�rdezte Nick. –Mi�rt hagytad abba?

Nem feleltem, hiszem magam sem tudtam, mi�rt.

- Pedig nagyon j�l j�tszottad –folytatta. –�gy �rtem, most. Mintha levetk�zted volna minden g�tl�sodat.

Kiss� elmosolyodtam. Az maga lenne a csoda!

- Am�gy most m�r megs�gom neked, hogy ismerem ezt a dalt.

R�meredtem. M�g csak meg se pr�b�lta leplezni j�kedv�t.

- Ismerted? –k�rdeztem, �s �szrevettem, hogy kiss� remeg a hangom.

- Igen, ismerem –felelte. –Csak k�v�ncsi voltam r�, hogy te mit hozol ki bel�le.

Meg se pr�b�ltam elhinni, amit mond. �reztem, hogy a s�r�s fojtogatja a torkom.

- H�, j�l vagy? –n�zett r�m agg�dva.

- Persze. Ne haragudj, de… -Be se fejeztem, m�r rohantam is ki a mosd�ba. Ott azt�n elt�rt a m�cses.

Tulajdonk�ppen maga sem tudtam, mi�rt s�rok. Egyszer�en csak rosszul esett, hogy �gy �tv�gott. �gy �reztem, mintha megal�zott volna. Hogy tehette ezt velem? Pedig �n m�r kezdtem b�zni benne…

J� negyed�r�t t�lt�ttem el a mosd�ban. Persze tudtam, hogy a s�r�s nem megold�s. �gy h�t kif�jtam az orromat egy darab WC-pap�rba, alaposan megmostam az arcom, majd vettem egy nagy leveg�t �s kil�ptem az ajt�n. Visszabattyogtam a terembe. Mikor bel�ptem, Nick, aki addig fel-al� j�rk�lt a teremben, r�gt�n fel�m fordult.

- V�gre! M�r el sem tudtam k�pzelni, mi lehet veled…

Mikor tal�lkozott a tekintet�nk, elhallgatott. Tudtam, hogy m�g mindig v�r�s a szemem.

- Gyere, �lj le –h�zta ki az egyik sz�ket. Le�ltem, � pedig ism�t elkezdett fel-al� j�rk�lni, majd odatolta k�zel az eny�mhez a m�sik sz�ket, �s le�lt r�, k�ny�k�vel a t�rd�n t�maszkodva. Egy ideig hallgatott, majd nagy leveg�t vett �s belekezdett.

- Tudod, nekem �gy igaz�b�l sosem ismert�k el az �nektud�somat.

Nagy szemeket meresztettem.

- Komolyan?

- Komolyan. Ez m�g a mai napig sem v�ltozott �gy annyira. De az�ta megtanultam, hogy csak saj�t magamra sz�m�thatok. Rengeteg kritika �rt engem is, s�t, megal�ztat�sokban is volt r�szem rendesen.

Les�t�ttem a szemem. R�gt�n megb�ntam, hogy olyat felt�teleztem r�la.

- �s meg�g�rem, t�bbet nem fogom k�rni, hogy zongor�zz nekem.

R�n�ztem. Nem csak a sz�ja, de a szeme is mosolygott.

�gy �reztem, mintha egy t�gl�val kevesebb lenne a sz�vem k�r� �p�tett falban.

Folytat�s:

- Na �s, milyen az �nektan�rod? –k�rdezte anya, egyik este. �pp a TV-t n�ztem, erre a k�rd�sre azonban zavartan f�szkel�dni kezdtem. Anya ugyanis nem tudott Nickr�l. �gy gondoltam, majd id�vel elmondom neki, most azonban m�g korainak tartottam. El�sz�r is, f�raszt� k�rd�seket tenne fel, s�t, m�g tal�n be is menne Nickhez! Erre pedig igaz�n semmi sz�ks�g.

- J� –adtam kit�r� v�laszt.

- Milyen dalokat tanultatok m�r? –Csak nem hagyta abba.

- H�t… M�g csak ismerked�nk. hogy el tudja d�nteni, milyen dalokkal �rdemes pr�b�lkozni –tettem hozz�, majd gyorsan kisiettem a konyh�ba kajakeres�s �r�gy�n. Pedig mostan�ban alig tudtam enni. H�tf�t�l k�r�lbel�l szerd�ig az �lm�nyek feldolgoz�sa miatt, szerd�t�l h�tf�ig pedig az izgatott v�rakoz�st�l. Tal�n kedden, ha tudtam egy kicsit enni, meg vas�rnap, de akkor is csak az�rt, mert a h�slevesnek egyszer�en nem tudok ellen�llni. Most pedig kicsit furdalt a lelkiismeret anya miatt, de valahogy m�gsem tudtam ezen elid�zni. Ink�bb gyorsan megzuhanyoztam �s eltettem magam m�snapra – azaz h�tf�re.

Neh�z �r�k ide vagy oda, egyszer�en nem ment a koncentr�l�s a suliban. Alig v�rtam, hogy v�ge legyen a napnak. Erre az �r�ra ugyanis azt tal�lta ki Nick, hogy szeretn� megtudni, milyen el�ad�kat szeretek, milyen a st�lusom. Sz�val eg�sz d�lel�tt a telefonomon l�v� zenesz�mokat b�ng�sztem, hogy m�gis, kiket emeljek majd ki. Rengeteg el�ad� �s zenesz�m volt a telefonomon, azonban csal�dottan d�bbentem r�, hogy egyik sem igaz�n olyan, akit sz�vesen megmutatn�k neki. Na nem mintha annyira neki akarn�k megfelelni – b�r volt bennem ilyen gondolat, de azt sem tudom, � milyen zenei st�lust szeret -, egyszer�en csak szerettem volna, ha l�tja, milyen vagyok. De most r� kellett j�nn�m, hogy m�g �n magam sem tudom, milyen vagyok. Valahogy mintha nem lenne st�lusom. A hip-hopon �s a rapen kereszt�l a disco zen�n �t a rockig minden megtal�lhat� a lej�tsz�si list�mon, r�ad�sul most, hogy jobban megn�ztem, a fel�t nem is szeretem.

Kezdtem p�nikba esni.

Alig k�t �ra m�lva m�r Nick term�ben �ltem, �s m�g mindig fogalmam sem volt, mit fogok mondani.

- Na, �sszegy�jt�tted a kedvenc el�ad�idat? –mosolygott r�m. Zavartan f�szkel�dni kezdtem.

- Iz�… Megpr�b�ltam, de…

Elhallgattam. �rdekl�dve el�r�bb hajolt. –De?

S�hajtottam egyet. –�gy t�nik, perpillanat nincs st�lusom.

Nick egy pillanatra megd�bbenten n�zett r�m. Azt�n k�hintett egyet, megr�zta kiss� a fej�t, majd odal�pett hozz�m.

- Megn�zhetn�m a telefonodon a zen�ket? �g�rem, nem kont�rkodom m�shov� –tette hozz�, imm�r mosolyogva. Odaadtam neki. K�r volt ez ut�bbit k�z�lnie velem, hiszen nem f�ltettem t�le a telefonomat. Nem volt rajta semmi �rdekes.

K�r�lbel�l k�t percig elm�ly�lten n�zegette a zen�ket, majd v�g�l b�lintott egy nagyot.

- �gy l�tom, ink�bb az R’n’B vonalat k�veted.

- Igen? –k�rdeztem, nagy szemeket meresztve r�. –J� tudni –bukott ki bel�lem. R�m pillantott a siml�dere al�l, �n meg �reztem, hogy elv�r�s�d�m. � azonban nem komment�lta a dolgot, hanem visszaadta a mobilomat.

- Milyen fontosabb st�lus�llom�said voltak eddig?

- H�t… �t�dikes koromban a rockot szerettem, mint m�r mondtam. Azt�n, �gy egy �v ut�n el is hagytam, �s egy ideig nem volt semmilyen st�lusom. Ut�na j�tt a rap �s a hip-hop, ez pedig kitartott eg�szen 5 �vig, azaz mostan�ig. �gy p�r h�napja kezdtem elhagyni, de igazs�g szerint, ez nekem is csak ma d�lel�tt t�nt fel –tettem hozz�, ink�bb csak magamnak, de persze tudtam, hogy hangosan kimondtam.

- Akkor j� sok st�lust bej�rt�l –jegyezte meg. Ez pedig valami�rt roppantul zavart.

- Keresg�lni csak szabad.

Nick r�m meredt, ebb�l pedig r�j�ttem, hogy tal�n kicsit �lesre siker�lt a hangnem. Legsz�vesebben eln�z�st k�rtem volna, de valami�rt k�ptelen voltam r�. �reztem a hirtelen be�ll� fesz�lts�get.

- Rendben –Nick kicsit h�tr�bb l�pett. –Ak�rhogy is n�zz�k, nem lesz neh�z dolgunk, hiszen �n is hasonl� st�lust k�pviselek, kieg�sz�tve egy-k�t dologgal.

Hallgattam. Most, hogy l�ttam, Nick hogyan pr�b�lja figyelmen k�v�l hagyni az el�bbi dolgot, m�g kellemetlenebb�l �reztem magam.

- Szeretn�m, ha most arr�l besz�ln�l, kor�bban mennyit foglalkozt�l az �nekl�ssel –k�rt Nick l�gy hangon, de nem j�tt k�zelebb. Lemond�an s�hajtottam.

- Tulajdonk�ppen semmit. Als�s koromban m�g j�rtam �nekversenyekre, de azt�n felhagytam vele. A zongora miatt j�rtam szolf�zsra, ott pedig volt �nekkar, de oda se sz�vesen mentem, mivel… Mindegy –r�ztam a fejem.

- Mivel? –k�rdezte Nick –Most m�r mondd. K�rlek –tette hozz�. Rem�nyvesztetten megr�ztam a fejem. Annyi minden j�tt volna a „mivel” ut�n, amiket nem mondhattam el. Legal�bbis most m�g nem. De v�g�l m�giscsak kiv�lasztottam egyet, a legegyszer�bbnek t�n�t.

- Direkt m�ly�tettem a hangom.

- Micsoda? –borzadt el Nick. –De h�t… Mi�rt?

Nyeltem egyet. Tess�k. Nem �sztam meg.

- Nem l�nyeg –hadartam. –Mindegy… R�gen volt… Nem tudtam, mit csin�lok…

Nick egy int�ssel elhallgatott. Ism�t nyeltem egyet, �s hevesen dobog� sz�vvel n�ztem r�. Mit gondolhat ezek ut�n r�lam?

V�gtelennek t�n� percekig Nick csak fel-al� j�rk�lt a szob�ban, id�nk�nt fel-felmordult, h�mm�g�tt p�rat, majd ism�t elhallgatott.

- Ok� –sz�lalt meg v�g�l �s meg�llt el�ttem. –Foglaljuk �ssze. Nem k�pezted kor�bban a hangod, csak n�ha j�rt�l versenyekre, de abbahagytad. M�ly�tetted a hangod, amit el nem tudom k�pzelni, mi�rt csin�lt�l. Viszont j� hangod van �s tudsz zongor�zni, valamint, b�r pillanatnyilag nincs st�lusod, de �gy is ink�bb az R’n’B-hez �llsz k�zelebb. �gy van?

Bizonytalanul b�lintottam.

- Rendben. Akkor mindezek tudat�ban el is kezdhetj�k a tanul�st.

Odament a t�bl�hoz �s nagy bet�kkel fel�rta: VISSZA AZ ALAPOKHOZ.

- Az alapokon nem azt kell �rteni, hogy n�pdalokat fogunk tanulni meg sk�l�zunk hetekig –sz�gezte le, miut�n visszafordult hozz�m. –De vannak bizonyos szab�lyos, tudnival�k, amiket �rdemes megtanulni, miel�tt b�rmit is �nekelsz. Az els�… -visszafordult a t�bl�hoz, �s fel�rta: 1. BE�NEKL�S

- Ez az�rt fontos –mondta. –Mert a hangsz�laidnak is sz�ks�ge van a bemeleg�t�sre, m�sk�l�nben k�nnyen meger�ltetheted �ket. Mondd csak, szokt�l te otthon, csak �gy magadnak �nekelni?

- H�t… Igen –feleltem.

- �s hogyan? Csak �gy le�lsz, �s elkezdesz �nekelni b�rmit?

- Valahogy �gy –b�lintottam.

- Ez az, amit nem szabad. De nem baj, most m�r legal�bb ezt is tudod –r�m mosolygott. –Mi�rt v�gsz ilyen arcot?

Nem feleltem, csak motyogtam valamit. M�g sosem tal�lkoztam olyan �nektan�rral, aki kicsit is kedves lett volna hozz�m.

- Akkor azt javaslom, �nekelj�nk egy kicsit –mosolygott r�m. R�gt�n magamhoz t�rtem, �reztem, hogy els�padok, �s remegni kezdtem. � azonban vagy nem vette ezt �szre, vagy sz�nd�kosan ker�lte el a figyelm�t, t�ny, hogy csak intett nekem, hogy menjek oda a zongor�hoz, � pedig le�lt a hangszer el�. Bizonytalan l�ptekkel odas�t�ltam, mikor pedig oda�rtem, a kezembe adott egy lapot, amin egy dalnak a kott�ja, illetve a sz�vege volt.

- Ez egy viszonylag egyszer� kis dal. Bemeleg�t�snek �s kezd�snek pont megfelel�.

Nyeltem egyet, �s a pap�rra meredtem. A kezeim vad remeg�sbe kezdtek. Hirtelen csak azt vettem �szre, hogy Nick finoman leh�zza az arcom el�l a pap�rt, hogy a szemembe n�zhessen.

- Ha te is engeded –mondta nagy komolyan. –bar�tok lehet�nk. Megtan�talak �nekelni, �s nem fog t�bbet olyan butas�g az eszedbe jutni, hogy m�ly�tsd a hangod.

Sz�tlanul n�ztem a szem�be, majd halv�nyan elmosolyodtam, �s arra gondoltam: majd megl�tjuk…