- Na akkor most j�jj�n… Kourtney! –n�zett fel az �nektan�r a napl�b�l, egyenesen r�m. Ez volt a r�m�lmom. Pr�b�ltam hal�l laz�nak l�tszani, de mihelyst elkezdtem �nekelni, r�gt�n kider�lt az igazs�g. Most is, ahogy a teremben csend lett, elkezdett remegni a hangom, �s alig tudtam folytatni a dalt. Persze az�rt bosszantott a dolog. Mikor v�geztem, a tan�r kifejez�stelen arccal csak annyit mondott: -J�l van.

Az �ra pedig folytat�dott tov�bb, a t�bbiek ugyan�gy besz�lgettek, mint azel�tt. �n azonban m�g j� ideig r�g�dtam ezen. De tulajdonk�ppen mi�rt is? Hiszen m�r megszokhattam volna.

Az �ra tov�bbi r�sz�ben egyszer�en nem vettem r�szt. Csak akkor t�rtem magamhoz, amikor k�r�l�ttem mindenki pakol�szni kezdett. Akkor �n is lehajoltam, �s felvettem a t�sk�mat az �lembe, hogy belerakjam a k�nyvem. K�zben a pillant�som valami�rt a terem m�sik v�g�re esett, ahol egy kis elszepar�lt helyen volt a sz�m�t�g�p meg a k�l�nf�le hangcuccok – �s ahonnan most �ppen Nick l�pett ki.

Sz� szerint ledermedtem. M�r nagyon r�gen nem gondoltam r�, pr�b�ltam teljesen kiz�rni a tudatomb�l, �s eddig nagyon j� �ton haladtam. Azt hittem, s�t, rem�ltem, hogy most csak rosszul l�tok. De nem, val�ban � volt az, �s egyenesen odament az �nektan�rhoz.

- Na, siker�lt elrendezned mindent? –k�rdezte a tan�r.

- Persze –mondta Nick. –Rem�lem, most m�r magamt�l is boldogulok. M�g egyszer ne haragudj, hogy zavartam az �r�t.

- �, nem zavartad –nevetett a tan�r. –Ha m�skor is b�rmire sz�ks�ged van, csak sz�lj.

Ezut�n elk�sz�ntek, majd amikor Nick megfordult, pont tal�lkozott a tekintet�nk. Egyszer�en k�ptelen voltam eln�zni, b�r legsz�vesebben fejvesztve kirohantam volna. Nick halv�nyan elmosolyodott, majd elfordult, �s kisietett a teremb�l. V�gig k�vettem a tekintetemmel, csak akkor eszm�ltem fel, amikor Rita oldalba b�k�tt.

- Gyere m�r, kics�ngettek!

- Ja persze… Megyek –hadartam, �s gyorsan fel�lltam, �s a v�llamra vettem a t�sk�t. Mikor kiegyenesedtem, tal�lkozott a tekintetem az �nektan�r�val, aki �gy t�nt, m�r n�z egy ideje, r�ad�sul olyan k�l�n�sen, elgondolkoz�n, vagy nem is tudom. Ez m�r t�bb volt a sokn�l, felkaptam a kab�tomat is, �s leszegett fejjel kisiettem a teremb�l. Felkavar� volt belegondolnom, hogy Nick eg�sz �r�n ott volt, hallotta, amikor a t�bbiek ott „veszekednek” velem, hogy menjek ki zongor�zni, hogy hallotta, amikor Betty bekiab�lt valami h�lyes�get, azt�n meg azt, hogy „Kourtney mondta!”, hogy hallott engem �nekelni…

- L�ttad azt a sapk�s cs�v�t �r�n? –k�rdezte Rita, amikor le�rt�nk n�met �r�ra. –Szerinted ki lehetett az?

- �n nem tudom, de el�g b�n�n n�zett ki! –kiab�lt oda az egyik fi�.

- Most mi�rt? –k�rdezte az egyik l�ny. –Csak az volt a furcsa, hogy �gy hirtelen felbukkant a semmib�l…

Ezut�n ezen kezdtek el po�nkodni. Oda sem figyeltem r�juk. �jra meg �jra lej�tszottam magamban az �nek�r�t, �s Nick arc�t, ahogy r�m n�zett – �s egyre jobban elsz�gyelltem magam. Csak azt tudtam, hogy ha egy m�d van r�, nem akarok soha t�bbet Nick szeme el� ker�lni.

A tal�lkoz�sra azonban bosszant�an hamar sor ker�lt.

Folytat�s:

Suli ut�n, mik�zben a buszmeg�ll� fel� tartottam, gondoltam, beugrok az �jjelnappaliba, �s veszek valami csokit. Szerencs�re nem is voltak bent sokan, �gy akad�lytalanul eljutottam az �dess�ges polchoz, ahol miut�n figyelmesen v�gigb�ng�sztem a k�n�latot, leemeltem a polcr�l egy KitKat-et. Majd indulni akartam, de mihelyst megfordultam, szembe tal�ltam magam Nickkel, aki �pp akkor bukkant fel a m�sik sorb�l.

- Nah�t… Szia –k�sz�nt mosolyogva. Ez �gy csak m�g rosszabb volt, szinte m�r belek�pzeltem a mosolya m�g� a g�nyol�d�st, tudtam, biztos voltam benne, hogy megvan r�lam a v�lem�nye…

- V�ge van m�ra a sulinak? –k�rdezte. Tess�k, most meg �gy besz�l velem, mintha 6 �ves lenn�k!

- Igen, h�la az �gnek –feleltem, csak az�rt is. Nick l�tsz�lag nem vette a lapot.

- Neh�z napod volt?

- Ahogy vessz�k –vontam v�llat. Pr�b�ltam laz�nak l�tszani, de tudtam, �gyis �szre fogja venni, hogy valami nincs rendben. Vagy m�r �szre is vette…

- H�t, legal�bb �n is megl�ttam, hova j�rsz –mosolygott. –Mondanom sem kell, meglep�dtem.

- Mi�rt?

- H�t mert nem tudtam, hogy oda j�rsz. Sz�val amikor �nek �r�n csak hallom, hogy t�ged sz�l�tanak… Alig v�rtam, hogy kij�jjek onnan, de az�rt, mondom, az el�g furcsa lenne, ha az �ra k�zep�n csak �gy felbukkann�k –nevetett. Erre m�g �n is elmosolyodtam, de k�zben sz�ntelen kerestem az �rulkod� jeleket, amik arra utaln�nak, hogy csak ugrat engem. De Nick v�gig ny�ltan a szemembe n�zett, �gyhogy a v�g�n m�r �n sz�gyelltem magam.

- Am�gy m�r akkor is sz�vesen besz�ltem volna veled, csak k�zbej�tt valami –folytatta. –De rem�ltem, hogy min�l hamarabb tal�lkozunk. Tudod, �n mint szakember, azt kell mondjam, hogy nagyon sz�p hangod van.

Egy pillanatig fel se fogtam, mit mondott. J�, persze, mondt�k m�r ezt nekem – de azok „csak” oszt�lyt�rsak voltak. Hiteles forr�sb�l m�g nem hallottam szinte egyetlen meger�s�t� sz�t sem. Most pedig, tess�k, elj�tt ez a pillanat is, egy kis boltban. Szab�lyosan meghat�dtam, legsz�vesebben meg�leltem volna Nicket. De nem tettem, mert f�ltem, hogy akkor tal�n m�g h�ly�bbnek n�zne.

- H�t, k�sz�n�m –feleltem helyette, olyan higgadtan, ahogy csak tudtam. Egy pillanatig egym�s szem�be n�zt�nk, azt�n elford�tottam a fejem. –H�t nekem most mennem kell –azzal kiker�ltem, �s elindultam a p�nzt�r fel�, fizettem, �m amikor m�r majdnem az ajt�n�l voltam, Nick ut�nam szaladt.

- V�rj!

Kelletlen�l meg�lltam, de nem fordultam h�tra. Hallottam, hogy Nick odafut hozz�m, majd megpillantottam a fel�m ny�jtott kez�t, benne pedig egy kis pap�r fecnit. �rtetlenkedve n�ztem r� Nickre, egy pillanatra m�g a zavaromr�l is elfeledkeztem.

- Vedd el –mondta Nick. –�s majd ha… Esetleg meggondoln�d magad, akkor…

Elharapta a mondatot, �s csak zavartan elmosolyodott. Most m�r kiss� bizalmatlanul f�rk�sztem az arc�t. � azonban olyan �szinte, tiszta �s m�ly tekintettel n�zett, amit�l ism�t zavarba j�ttem. Gyorsan elvettem t�le a cetlit, k�zben vigy�zva, nehogy v�letlen�l hozz��rjek a kez�hez. Majd r� se n�zve, kinyitottam az ajt�t �s kisiettem az utc�ra. Egy ideig r��r�sen baktattam, majd amikor m�r biztosra vettem, hogy nem l�t, fut�snak eredtem, �s meg sem �lltam a buszmeg�ll�ig.

Folytat�s:

A szob�mban fek�dtem az �gyon, �s a plafont b�multam. Odakint m�r s�t�tedett, de nem vettem a f�rads�got, hogy felkapcsoljam a villanyt. Az egyetlen f�nyforr�s az �gyam v�g�ben l�v� TV volt, ami �pp egy zenecsatorn�ra volt kapcsolva. M�skor sz�vesen hallgattam, de most valahogy m�g ideges�tett is egy kicsit. Felkaptam a t�vir�ny�t�t, �s levettem a hanger�t, majd hasra fordultam az �gyon, fejemet az egyik d�szp�rn�ba f�rtam.

Mostan�ban nagyon k�l�n�sen voltam. Nem, tal�n ink�bb… furcs�n. Valahogy ism�t nem tal�ltam a helyem. B�r k�v�l�ll� tal�n �szre sem vehette, hiszen ugyan�gy besz�lgettem mindenkivel, nevetg�ltem, tanultam – de sokszor elkalandoztak a gondolataim. Legt�bbsz�r a m�lt jutott eszembe, de ilyenkor, ha Nickre gondoltam – pontosabban az �nekl�s�re – valahogy megnyugodtam. R�ad�sul Nick legut�bbi felbukkan�sa ism�t felforgatta az �letem. F�leg az�rt, mert – nem tudom, mi k�ze van a kett�nek egym�shoz – r�j�ttem, hogy b�r eddig �gy t�nt, t�ltettem magam a m�lton, most megbizonyosodott, hogy nagyon nem, s�t. Annyira szerettem volna, ha valahogy tov�bb tudok l�pni, �s �jra norm�lis �letet �lhetn�k. De perpillanat fogalmam sem volt, mi lehetne a megold�s.

S�hajtottam egyet, �s v�gtam egy 180�os fordulatot az �gyon, �gy alig egy m�terre ker�lt az arcom a TV k�perny�j�t�l. �gy b�multam a n�ma k�sz�l�kre, mik�zben nem is figyeltem r�. A gondolataim ism�t elkalandoztak, olyannyira, hogy �szre se vettem, �s elaludtam.

�lmomban a r�gi iskol�mban voltam, �s mindenki rajtam nevetett. �n ott �lltam egyed�l fent a korl�ton, odalent pedig a t�meg z�gott, hogy �gysem merek leugrani, �s csak kacagtak. �n bizonygattam, hogy nem akarok leugrani, �s f�lek, mire g�nyos moraj futott v�gig rajtuk, �s tapsolni kezdtek, mik�zben azt kiab�lt�k: „Gy�va! Gy�va!” Elkezdtem s�rni, mert annyira szerettem volna bebizony�tani nekik, hogy nem vagyok gy�va, de ugyanakkor eszembe sem volt leugrani a korl�tr�l. Elkeseredetts�gemben azonban m�r nem �rdekelt semmi – behunytam a szemem, �s el�relend�ltem. Ekkor azonban valaki megfogott h�tulr�l �s visszar�ntott. K�nnyeimen �t leveg� ut�n kapkodva alig l�ttam a megment�m arc�t. Amit azonban tiszt�n ki tudtam venni, az a k�t apr�, csillog� f�lbeval� �s egy fekete fullcap volt…

- Ne f�lj –mondta, a hangja nagyon kellemes, megnyugtat� volt. –�n seg�tek neked.

M�g jobban potyogni kezdtek a k�nnyeim. A t�meg egyre jobban elhalkult, � pedig nagyon komolyan, de ugyanakkor l�gyan n�zett a szemembe, ezzel is tudatva, hogy mellettem van…

Hirtelen felkeltem, �s akkor d�bbentem r�, hogy t�nyleg s�rok. Gyorsan fel�ltem, �s let�r�ltem a k�nnyeimet. K�zben �r�lten vert a sz�vem, k�ptelen voltam megnyugodni. Az �lom �nmag�ban felkavart, de a p�r m�sodpercnyi „sokk” ut�n az izgatotts�g kerekedett fel�l rajtam. Csak kuporogtam az �gyam sz�l�n a falnak d�lve, tekintetemet izgatottan j�rattam k�rbe a szob�n. Ak�rh�nyszor visszagondoltam az �lomra, most m�r pontosan tudtam Nick szerepelt benne. Ett�l a felismer�st�l m�g jobban beindult a sz�vem. Csak p�r m�sodpercnyit haboztam, azt�n felpattantam, odasiettem a sz�kem t�ml�j�n l�v� kab�tomhoz. Gyorsan elkezdtem �tkutatni a zsebeit, m�g v�g�l megtal�ltam, amit kerestem. A sz�vem most m�r olyan er�sen vert, hogy f�l� volt, sz�tt�ri a bord�imat. Vissza�ltem az �gyamra, vettem egy nagy leveg�t, �s remeg� k�zzel sz�tbontogattam a kis pap�rt.

Amikor elolvastam, komolyan f�l� volt, hogy sz�vrohamot kapok. a pap�r maga Nick n�vjegye volt, azonban az als�, �res kis r�szre oda�rta a saj�t k�z�r�s�val:

„A szokott helyen – b�rmikor.”

Hideg sz�l csapott az arcomba, amikor h�tf�n utols� �ra ut�n kil�ptem az iskola ajtaj�n. Eg�sz nap fel-le liftezett a gyomrom, viszont, mi�ta megsz�lalt a nap v�g�t jelz� cseng�, di�nyira – ha nem kisebbre – zsugorodott �ssze, a sz�vem pedig eszeveszett temp�ban pump�lta a v�rt az ereimbe. Feln�ztem az �gre, ahol egyre jobban gy�lekeztek a s�t�tsz�rke felh�k. S�hajtottam egyet �s elindultam a zeneiskola ir�ny�ba.

Hi�ba gondolkoztam eg�sz d�lel�tt azon, mit fogok mondani Nick-nek, m�g mindig fogalmam sem volt r�la. Minden egyes l�p�sn�l egyre h�ly�bbnek �s h�ly�bbnek �reztem magam. Az is megfordult a fejemben, hogy el sem megyek – de a l�baim mintha �n�ll� �letet �ltek volna, csak vittek el�re.

T�l hamar oda�rtem, a l�baim pedig m�r annyira remegtek, hogy a l�pcs�n is alig b�rtam felmenni. M�g szerencse, hogy �ppen nem j�rt arra senki. K�l�nben m�g r�m fogt�k volna, hogy a bolondokh�z�b�l szabadultam.

Az agyam m�r szinte teljesen felhagyott a norm�lis gondolkod�ssal, amikor az ajt�hoz �rtem. Legal�bb t�zszer elolvastam az ajt�ra kirakott t�bl�t, miel�tt bekopogtam – majd �vatosan lenyomtam a kilincset.

Az ajt� z�rva volt.

Beletelt p�r m�sodpercbe, mire az agyam befogadta ezt az inform�ci�t. Akkor pedig az izgatotts�g hely�t �tvette a m�rhetetlen csal�dotts�g. Z�rva van… Sz�val nincs itt. Feleslegesen j�ttem ide. Lehet, valamit el�rtettem?

Azt�n lassan derengeni kezdet. H�t persze… Biztosan csak megsajn�lt, �s kedves akart velem lenni, de tulajdonk�ppen nem gondolta komolyan. Csak nekem is j�tt az az �lom, �s t�ls�gosan belelovalltam magam az eg�szbe.

�reztem, hogy k�nnyek sz�rj�k a szemem. �sszeszor�tott sz�jjal megfordultam, �s a l�pcs� fel� indultam, amikor...

Folytat�s:

- Kourtney!

Sebesen p�rd�ltem meg a tengelyem k�r�l. A folyos� v�ge fel�l Nick k�zeledett fel�m.

- Azt hittem, nem vagy itt –mondtam, �s akaratlanul is kiss� szemreh�ny�ra sikeredett a hangom.

- Ne haragudj –menteget�z�tt. –De ki kellett ugranom oda, ahov� a kir�ly is egyed�l j�r.

Egy perc alatt olyan v�r�s lettem, mint egy postal�da.

- Persze… Semmi baj… Nem az�rt mondtam… -hebegtem �ssze-vissza, majd ink�bb elhallgattam, �s les�t�ttem a szemem.

- Sz�val elolvastad? –k�rdezte halkan. B�lintottam, de tov�bbra sem n�ztem r�.

- �s fogadok, azt hitted, hogy csak a leveg�be besz�ltem, ugye? –finoman felnevetett. R�meredtem, ami nagy hiba volt, hiszen azzal, hogy belen�ztem a szem�be, r�j�ttem, ilyen �szinte, tiszta, ny�lt tekintet� embert m�g nem l�ttam. Hogy is felt�telezhettem r�la ilyet? �gyhogy nem feleltem, csak halkan motyogtam valamit.

- Rendben –s�hajtott megad�an. Megigaz�totta a sapk�j�t, majd intett nekem. –Gyere be!

Kinyitotta az ajt�t, �s beengedett maga el�tt. Kiss� sz�gyenl�sen l�ptem be. Nick bez�rta az ajt�t, majd le�lt a zongorasz�kre. Kih�zott az asztal al�l egy m�sik sz�ket, �s intett, hogy �ljek le.

- Ok� –csapta �ssze a k�t kez�t, amikor helyet foglaltam. –Sz�val, mi�rt is j�tt�l vissza hozz�m? �s, f�lre ne �rts, nem kell beavatnod a bizalmadba –tette hozz�, az arckifejez�semet l�tva. Nyeltem egyet, �s idegesen pislogtam le a kezemre.

- H�t… H�t �n… Nem tudom megmagyar�zni –vallottam be. –Egyszer�en csak… Szeretn�m, ha…

Elhallgattam.

- Ha? –k�rdezte. –Mit szeretn�l?

�vatosan r�pillantottam, majd megr�ztam a fejem.

- Nem �rdekes.

- H�t, ha �gy gondolod –hagyta r�m. –Akkor tal�n besz�lj�nk arr�l, hogy �n egy �nektan�r vagyok, te pedig tudsz �nekelni.

Most teljesen r� n�ztem. Nick pislog�s n�lk�l n�zett vissza r�m.

- Sz�val, mindent latba v�ve, nagyon �gy fest a dolog, hogy a tan�tv�nyom leszel –mosolygott. M�r majdnem visszamosolyogtam, amikor eszembe jutott valami.

- Nem hiszem.

- Mi�rt nem? –r�ncolta a homlok�t.

- H�t, tudod… A m�ltkor t�ged k�rtelek meg, hogy sz�lj az igazgat�nak, hogy szeretn�k kiiratkozni innen.

Nick egy pillanatig �sszevont szem�ld�kkel n�zett r�m, majd halv�nyan elmosolyodott.

- Ne agg�dj. Mint m�r mondtam, a tan�tv�nyom leszel, illetve m�r az is vagy.

- De h�t…

- �s nyugi, err�l tud az igazgat� is.

Gyanakv� szemmel m�regettem.

- Nem sz�lt�l neki a m�ltkor?

- Fogalmazhatunk �gy is. De a r�szleteket most m�g nem �rulom el –mosolygott, majd csettintett egyet. –Akkor, hozz�l�thatunk a munk�hoz?

- Fel�lem –mondta, b�r m�g mindig kicsit bizalmatlanul m�regettem. –�s akkor most tan�r �rnak kell majd sz�l�tanom t�ged?

Erre Nick csak elnevette mag�t.

- Ha neked �gy k�nyelmesebb…