M�rgesen l�ptem ki az �nekterem ajtaj�n, m�r nem el�sz�r. Van egy olyan �rz�sem, hogy a tan�rnak nem igaz�n vagyok szimpatikus. Lehet-e m�sra k�vetkeztetni abb�l, hogy nem hajland� tudom�st venni a j� hangomr�l?

Persze a vil�g�rt sem akarom dics�rni magam. Az �nekl�s am�gy is �rz�keny t�ma sz�momra. Ugyanis van hozz� tehets�gem, de valami�rt ezt sosem tudtam kamatoztatni. M�r als� oszt�lyban v�get �rt �nekesi p�lyafut�som, m�g miel�tt igaz�n elkezd�d�tt volna. Akkoriban m�g im�dtam �nekelni, versenyekre is j�rtam. De azt�n hirtelen, akik addig „p�rtfogoltak”, elkezdtek ellenem dolgozni. Kisgyerekk�nt is volt m�r annyi eszem, hogy azt mondjam: befejeztem. Megfogadtam, soha t�bbet nem akarok az �nekl�ssel foglalkozni, ebben a d�nt�semben pedig a k�z�piskola csak m�g jobban meger�s�tett.

A sz�leim persze m�sk�pp l�tt�k. Anya folyton nyaggatott, hogy mi�rt hagyom elveszni a tehets�gem, mi�rt hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam ezek a rossz gondolatok, sat�bbi. Sokszor vit�ba sz�lltam vele, de mivel nem �rtette meg igaz�n, mit is akarok mondani, r�hagytam. Mint ahogy most is a tan�rra. �gy �rzem, nincs �rtelme bizony�tanom, hogy igenis van hangom. Pedig � is hallja, s�t, az eg�sz oszt�ly. De valami�rt nem akar tudom�st venni r�la. Akkor mi�rt er�ltessem r� magam?

Sz�val egykedv� voltam eg�sz nap, m�g akkor is, amikor haza�rtem. Arra azonban nem sz�m�tottam, hogy anya mivel fog el��llni.

- �nektan�rhoz fogsz j�rni –jelentette ki.

- Tess�k? –k�rdeztem sz�rakozottan, szinte oda se figyelve. Mikor azt�n m�g egyszer elism�telte, nagy szemeket meresztettem r�. –Hogy mi?!

- J�l hallottad. Nem fogom hagyni, hogy csak �gy elpazarold a tehets�ged.

- De anya… �n nem akarok �nektan�rhoz j�rni! B�ven el�g nekem, aki az iskol�ban van.

- Nem el�g, mivel � nem veszi �szre, hogy van hangod –felelte. –Megl�tod, ez a tan�r, akihez be�rattalak, sokkal jobban oda fog r�d figyelni…

- M�r be is �ratt�l?! –t�tottam el a sz�mat. –Legal�bb megk�rdezhett�l volna!

- Ez nem olyan dolog, amir�l vit�zni lehetne –jelentette ki. –Egyszer m�g h�l�s leszel nekem.

Na persze, gondoltam magamban, magamban fortyogva. Mikor azt�n megtudtam, hogy m�r m�snap lesz az els� �r�m, m�g d�h�sebb lettem. Arra is gondoltam, hogy nem megyek el, majd elm�szk�lok helyette valahol – de egyr�szt nem vitt volna r� a lelkiismeret, m�sr�szt, amilyen az �n szerencs�n, �gyis lebuktam volna.

�gyhogy elmentem az els� �r�ra. M�r a neve se volt szimpatikus a tan�rnak, sim�n beazonos�tottam magamban, hogy egy kis alacsony v�nl�ny, aki id�tlen�l vihor�szik mindenen. H�t nem is sokat t�vedtem. Mikor bel�ptem a terembe, sz�lesen r�m mosolygott.

- Szervusz, kedvesk�m! Bizony�ra te vagy Kourtney!

Vonakodva b�lintottam.

- Gyere, �lj le sz�pen! Anyuk�d mindent elmondott nekem. Ne f�lj, majd megl�tod, milyen j�l �ssze fogunk bar�tkozni –kacsintott r�m, engem pedig kir�zott a hideg. –Sz�val, ak�r kezdhetn�nk is, aranyom. Szolmiz�lni tudsz?

- Igen –feleltem. M�r hogyne tudn�k?!

- Rendben, akkor most megmutatom neked, hogy kell belemeleg�teni a hangsz�laidat –azzal oda�lt a zongor�hoz, �s nagyon lassan, nagyon esetlen�l elkezdett sk�l�zni, de ami m�g rosszabb, szolmiz�lt is hozz� valami nagyon id�tlen, v�kony, nyekerg�, �s abszol�t hamis hangon. Szinte f�jt hallgatnom, k�zben pedig arra gondoltam, hogy szeg�ny anya, ha ezt tudn�, ny�lv�n nem �ratott volna be ide.

Ezut�n a tan�rn� megk�rt, hogy most �n sk�l�zzak, de ez m�g rosszabb volt, mint �t hallgatni. Nem volt egy egyenletes ritmusa a dolognak, r�ad�sul minden egyes hangba belejav�tott, amit�l a v�g�n m�r azt sem tudtam, hol tartok.

- Rendben van, aranyosk�m –sz�lalt meg v�g�l t�bb mint egy �rai k�nl�d�s ut�n. –Kezdetnek nem rossz, b�r m�g rengeteget kell tanulnod, mire igaz�n sz�pen fogsz tudni �nekelni. Szeretn�m, ha otthon gyakoroln�l –mondta, mik�zben fel�llt, odas�t�lt az �r�asztal�hoz, kivett a fi�kb�l egy pap�rt meg egy tollat, �s elkezdett valamit �rni. Mikor odaadta nekem, azt hittem, rosszul l�tok: le�rta nekem a szolmiz�ci�s hangokat, a tetej�be pedig m�g a hangjegyeket is odarajzolta hozz�. Majd mosolyogva odany�jtotta nekem. –M�ra v�gezt�nk. J�v� h�ten, ugyanebben az id�pontban v�rlak.

Szinte k�sz�n�s n�lk�l mentem ki a teremb�l. Ez most komolyan �gy kezel engem, mint egy tot�l idi�t�t?! Az eszem meg�ll! R�ad�sul �gy besz�l velem, mintha legal�bb �t �ves lenn�k.

Mikor v�gre haza�rtem, �gy-ahogy siker�lt kid�h�ngn�m magam. Anya persze r�gt�n azzal fogadott:

- Na, milyen volt a tan�r?

M�r a nyelvem hegy�n volt a v�lasz – de ink�bb hallgattam. Mi �rtelme lenne elmondanom? K�l�nben sem volt semmi kedvem besz�lnem r�la. Legal�bbis most m�g.

- Elment – adtam meg h�t a kit�r� v�laszt, majd felmentem a szob�mba, hogy neki�lljak a rengeteg h�zi feladatnak – amivel persze nem sokra haladtam.

�ltal�ban lassan telnek a hetek, de ez a mostani bosszant� m�don nagyon hamar elrep�lt. Ott tal�ltam magam, hogy ism�t szerda van, �s menni kell �nek�r�ra. Bezzeg amikor nagyon v�rok valamit, milyen lassan telik el addig az id�!

Sz�val annak a szerdai napnak is gyorsan v�ge lett, �s bossz�san s�hajtottam egyet, amikor megsz�lalt a nap v�g�t jelz� cseng�. Egy ideig elb�bel�dtem a k�nyveimmel, de amikor m�r vagy 15 perc eltelt �gy, bel�ttam, nem h�zhatom tov�bb az id�t. Felvettem h�t a kab�tomat, a t�sk�mat, �s amilyen lassan csak tudtam, �tballagtam a zeneiskol�ba, ami a mi sulinkkal �tellenben volt.

- Szervusz, kedvesk�m! –mosolygott r�m azzal a h�tborzongat� mosoly�val a tan�rn�, amikor bel�ptem a terembe. –Kicsit elk�st�l.

- Eln�z�st, csak… -elharaptam a mondat v�g�t. Nem volt kedvem semmilyen magyar�zatot kital�lnom. �gy l�tszott, nem is nagyon �rdekli, ugyanis rend�thetetlen j�kedvvel n�zett r�m.

- Na, gyere, pakolj le. Rem�lem, gyakorolt�l otthon.

- Persze –feleltem, mik�zben leraktam a t�sk�mat. Egy szemrebben�s n�lk�l cs�szott ki a sz�mon ez a hazugs�g, de most, valami �rthetetlen okb�l, hidegen hagyott.

- Nagyon j� –mosolygott. –Akkor ugye megvan m�g az a kis pap�r, amit a m�ltkor adtam?

Egy pillanatra elbizonytalanodtam, majd belet�rtam a t�sk�mba, ahonnan k�r�lbel�l 3 percnyi keresg�l�s ut�n el� is ker�lt, el�gg� megviselt �llapotban.

- Ejnye –cs�v�lta a fej�t rosszall�an a tan�rn�. –Ez bizony nem t�r halaszt�st. Na gyere ide, kis dr�g�m. �lj le. �gy ni. Tess�k, kapsz m�g egy lapot, vegy�l el� egy tollat, �s most sz�pen le�rod sz�zszor a szolmiz�ci�s sk�l�t.

- Micsoda?! –meredtem r� d�bbenten. –Most?

- Persze, hogy most, aranyom –h�zta sz�lesre varangysz�j�t a tan�rn�. –Meg kell tanulnod a rendet, miel�tt elkezden�l �nekelni. Rend a lelke mindennek! Na, hajr�!

M�g mindig csak b�multam r�.

- Akkor ma… Nem fogunk �nekelni?

- Nem, ma nem.

Legsz�vesebben felpattantam volna, hozz�v�gtam volna a tollat, �s elrohantam volna. De csak magamban fortyogtam, mik�zben elkezdtem �rni. Ha �gy tudom, el sem j�v�k. Most itt kell dekkolnom feleslegesen egy �r�t! Ennyi er�vel otthon is maradhattam volna, �s tanulhattam volna a m�snapi nagy dolgozatokra.

Eltelt az egy �ra, de �n m�g mindig ott �ltem. A tan�rn� bezzeg eg�sz j�l elvolt: j�rk�lt fel-al� a teremben, k�zben hamisk�san dudor�szott, ami azonban a legd�h�t�bb volt, hogy el�g sokszor odaj�tt hozz�m, �s ha �gy l�tta, nem �rok el�g sz�pen, akkor �th�zta az eg�szet, �s undor�t� mosollyal k�z�lte, hogy kezdjem el�lr�l. M�r a kezem is beg�rcs�lt a v�g�re, r�ad�sul amikor az �ra 6-ot mutatott, v�gk�pp lemondtam r�la, hogy valaha is hazajutok innen. Belet�r�dtem, hogy itt fogok �jszak�zni, �gy legal�bb k�zel lesz az iskola. Lelkiekben m�r az egyesekre is felk�sz�ltem.

F�l h�tkor azt�n kopogtattak az ajt�n. Egy n� sz�lt be a tan�rnak, hogy menjen m�r �t a nevel�ibe valami�rt.

- Rendben, megyek –b�lintott, majd mikor a n� kiment, hozz�m fordult. –J�v�k mindj�rt.

Csak erre v�rtam. Mihelyst becsuk�dott m�g�tte az ajt�, felpattantam a sz�kr�l, m�g a kab�tomat se vettem fel, csak a kezembe kaptam, fell�ktem a t�sk�mat a v�llamra, �s odarohantam az ajt�hoz. �vatosan kilestem rajta, majd amikor l�ttam, hogy tiszta a leveg�, kistartoltam a teremb�l, l�lekszakadva leszaladtam a l�pcs�n, ki az �p�letb�l, �s meg sem �lltam a buszmeg�ll�ig. M�g �ppen el�rtem a buszt, �s mik�zben lihegve leroskadtam az egyik �l�sre, megfogadtam, hogy soha t�bbet, a k�zel�be sem megyek annak az �tkozott iskol�nak!

Lassan k�t h�t telt el az�ta, hogy „megsz�ktem” a zeneiskol�b�l. Az�ta el�g j�l telnek a mindennapjaim, b�r mondanom sem kell, hazugs�gban kell �lnem. Otthon ugyanis sikeresen elhitettem, hogy a tan�r beteg, ez�rt nem kell bej�rnom �r�ra. Elhitt�k, hiszen eddig m�g sosem hazudtam. �ppen ez�rt egyre jobban fojtogat a b�ntudat, �s magam sem tudom, mi�rt titkol�zom ennyire. Persze, ha megmondan�m, val�sz�n�leg nem repdesn�nek az �r�mt�l, de h�t biztosan nem csin�ln�nak botr�nyt, hiszen nem olyanok. Akkor mi�rt hazudozok? M�g magam sem �rtem…

De hazudok, �s ez a l�nyeg. De megfogadtam, hogy mihelyst kij�n r� a l�p�s, elmondom az igazat. Vagy kital�lok valami „kiv�lt�” hazugs�got. Tudom, ez az eg�sz nem �n vagyok, �ppen az�rt is �rzem magam ilyen rosszul. De most m�r mindegy, benne vagyok nyakig.

Az �nek�r�k mellett az �nekl�ssel is maxim�lisan felhagytam. Az iskolai �nek�r�k sem jav�tanak a helyzetemen, hiszen a tan�r tov�bbra sem vesz r�lam tudom�st, b�r most m�r �n sem igyekszem. Bemegyek a terembe, le�l�k, majd ha kics�ngettek, kimegyek a teremb�l. Ennyi. K�zben persze besz�lgetek a t�bbiekkel, de ezt �ltal�ban mindig �szreveszi a tan�r (bezzeg!). De megpr�b�lok vele nem foglalkozni.

Sz�val, semmi nem zavarta meg a nyugalmam, eg�szen addig a bizonyos p�nteki napig.

Tudni kell r�lam, hogy nagyon tollm�ni�s vagyok, ha bemegyek egy sz�zforintos boltba, akkor sem az �kszerekhez megyek el�sz�r, hanem a tollakhoz. Minden egyes �r�szersz�mhoz k�pes vagyok egy-egy eml�ket f�zni, ami miatt azt�n nagyon fontoss� v�lik a sz�momra. Van egy tollam, amit k�l�n�sen szeretek: ezt m�g ap�t�l kaptam, lila sz�n�, �s ha felcs�sztatom a fels� r�sz�t, akkor tudok vele �rni, valamint ugyanezzel a technik�val a hossz�t is tudom szab�lyozni. Nem mindig ezzel szoktam �rni, de azon a napon valami�rt m�gis ezt kezdtem el keresni a tolltart�mban – azt�n pedig ijedten �llap�tottam meg, hogy nincs benne.

- Mi a baj? –k�rdezte az el�ttem �l� oszt�lyt�rsam, Gwen.

- Nincs meg a kedvenc tollam –t�j�koztattam, mik�zben felkaptam a t�sk�mat, �s k�ny�kig belem�sztam abba is, de nem tal�ltam. Kezdtem ideges lenni. Visszadobtam a t�sk�mat a f�ldre, �s szinte k�ts�gbeesetten meredtem magam el�.

- Hol l�ttad legut�bb? –k�rdezte Gwen. Tan�cstalanul sz�tt�rtam a karom, majd tenyerembe temettem az arcom. Megpr�b�ltam visszaeml�kezni, hol volt legut�bb a kezemben, de egyszer�en nem jutott eszembe. M�g a k�nnyem is kicsordult, �s tudtam, hogy h�ly�n viselkedem, hiszen ez csak egy toll, de mint fentebb eml�tettem, �n m�sk�pp �llok az ilyen dolgokhoz.

Sz�val, tehetetlen�l meredtem a padra, amikor hirtelen eszembe jutott. H�t persze. Hiszen azzal �rtam a szolmiz�ci�s sk�l�kat… �s a nagy siets�gben bizony�ra otthagytam az asztalon…

Mihelyst kics�ngettek a �r�r�l, fejvesztve rohantam �t a zeneiskol�ba. K�zbe m�r el�re gondolkoztam, mit fogok mondani a tan�rnak, ha v�letlen�l megl�t – hiszen akkor sz�nd�koztam bemenni a terembe, amikor � nem lesz ott. Ez remek, sz�val most m�r sunyi is lettem, nem csak hazud�s. De ebben a percben nem �rdekelt, csak magamban foh�szkodtam, hogy m�g meg legyen a tollam.

�vatosan osontam fel a l�pcs�n, majd meg�lltam a folyos�n, �s sz�tn�ztem. Jobbr�l-balr�l nem j�tt senki, �gy h�t l�bujjhegyen odaszaladtam a tanteremhez. Meg�lltam egy percre, a falnak t�maszkodtam, a sz�vem a torkomban dobogott. A lelkiismeret most m�r olyan er�sen furdalt, hogy elmondani nem lehet. De arra gondoltam, ennek valami�rt �gy kellett lenni. Igen, h�t persze. Most sz�pen bemegyek, megmondom a tan�rnak szemt�l-szemben, hogy nem akarok tov�bb hozz� j�rni, �s kiiratkozom. Azt�n otthon is elmondom az igazat, �s minden meg lesz oldva – lesz�m�tva a lelkiismeretemet, persze.

Vettem egy nagy leveg�t, majd odafordultam az ajt�hoz, �s a kezemet a kilincsre helyeztem – �s ekkor meghallottam, hogy odabent valaki �nekel.

De micsoda hang volt az! Egy f�rfihang volt, de a legcsod�latosabb, amit valaha hallottam. Nem valami magas, ny�las, oper�ba is beill� hang volt – er�s, �lettel teli, m�ly, l�gy, kellemes �s f�rfias. �gy �lltam ott, mintha odaragasztottak volna, a kezem tov�bbra is a kilincsen tartva. Nem b�rtam megmozdulni, leveg�t is alig vettem. Hatalm�ba ker�tett ez a zene, ez a dal, ez a hang. Egy pillanat alatt t�bbsz�r is megfordult velem a vil�g. Tudtam, l�tnom kell a hanghoz tartoz� arcot, �gy h�t, miel�tt m�g meg�ll�thattam volna maga, �vatosan lenyomtam a kilincset, �s belestem az ajt�n.

A f�rfi ott �lt a zongor�n�l, l�tsz�lag nem vette �szre, hogy benyitottam. Tov�bb �nekelt, ugyanolyan �t�l�ssel. Kezei l�gyan ide-oda siklottak a zongor�n. Nagyon sz�pen j�tszott, b�r l�tszott rajta, hogy nincs olyan nagy gyakorlata. Nem hajlongott – ahogy �n sem szoktam – m�gis annyi �rz�st vitt bele a dalj�t�k�ba, hogy azt nem is lehet szavakba �nteni.

Annyira figyeltem �t, hogy �szre se vettem, amikor egyszer csak abbamaradt a dal, �s � egyenesen r�m n�zett. Ijedten rezzentem �ssze.

FOLYTAT�S:

- Szia –k�sz�nt, el�gg� meglepetten. –Seg�thetek valamiben?

Meg sem b�rtam sz�lalni. Iszonyatosan sz�gyelltem magam, bele se mertem gondolni, miket felt�telezhet most r�lam. � azonban nem t�nt m�rgesnek, ink�bb udvarias �rdekl�d�ssel n�zett r�m.

- �n csak… -kezdtem, el-elakad� hangon. –Ne haragudj, az �nektan�romhoz j�ttem, �s meghallottam, ahogy �nekelsz, �s…

Elhallgattam.

- Az �nektan�rod itt tan�tott ebben a teremben? –k�rdezte.

- Igen.

- Akkor sajn�lom, de m�r nem fogod itt tal�lni. Ugyanis � m�r nem tan�t itt.

�rtetlen�l n�ztem r�.

- De h�t… Mi�ta? �s akkor… Akkor, ��…

- �n j�ttem a hely�re – seg�tett ki mosolyogva. –Pont ma van az �t�dik napja.

- Micsoda?! –k�rdeztem elkerekedett szemekkel. Most � t�nyleg egy tan�r? Nem, az egyszer�en kiz�rt dolog. Egy tan�r nem �gy n�z ki, mint �.

Az illet� szem�ly ugyanis fekete fullcap-et viselt, egy feh�r p�l�t, rajta egy fekete mell�ny-szer�s�get, egyenes szab�s� farmert, deszk�s cip�t, a szemei barn�k voltak, de olyan s�t�t �s intenz�v barna, amilyet azel�tt m�g soha �letemben nem l�ttam, amikor pedig besz�lt, l�that�v� v�ltak szab�lyos, h�feh�r fogai. Nem. Ez eg�szen biztosan valami �tver�s.

- J�l hallottad –mosolygott. –De ne haragudj, meg sem k�rdeztem, tulajdonk�ppen mi�rt j�tt�l. Vagy m�r t�rgytalan?

V�laszra nyitottam a sz�mat, majd elhallgattam. Mit is mondhatn�k? Ha megmondom neki, hogy itt hagytam a tollam, m�g h�ly�nek n�z. Sz�val musz�j leszek m�sba is beavatni.

- Az az igazs�g, hogy egyr�szt a tollam�rt j�ttem.

- Akkor tess�k, n�zz k�rbe nyugodtan.

Szinte becsusszantam az ajt�n, �s odasiettem az asztalhoz. Szerencs�re ott fek�dt rajta a tollam. Boldogan kaptam fel az asztalr�l.

- Na, megvan?

- Igen –feleltem �r�mmel.

- Csak nem az a lila volt az? �n is nagyon n�zegettem –nevetett. –Nekem is van egy olyanom, csak feket�ben. Lil�ban m�g nem is nagyon l�ttam.

Kezdtem ism�t kicsit kellemetlen�l �rezni magam, �gy h�t ink�bb lehajtottam a fejem, �s elraktam a t�sk�mba a tollat.

- �s m�sr�szt?

R�n�ztem.

- Azt mondtad, egyr�szt ez�rt j�tt�l. M�sr�szt? –pontos�tott, l�tva az arckifejez�semet.

- Ja igen… H�t, m�sr�szt rem�lem, hogy itt tal�lom az �nektan�romat, hogy kiiratkozhassak innen.

Tov�bbra is mosolygott, de felt�nt, hogy m�r nem igaz�n �r�mteli ez a mosoly.

- �rtem.

Kellemetlen csend nehezedett r�nk.

- H�t akkor, �n megyek is –motyogtam, �s az ajt�hoz siettem.

- Ha gondolod, sz�lhatok az �rdekedben az igazgat�nak.

Megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l.

- Komolyan?

- Persze –b�lintott, de ez�ttal m�r nagyon er�ltetnie kellett a mosolyt. –De akkor esetleg egy nevet megtudhatn�k?

- Kourtney –feleltem. –Kourtney Bell. �s k�sz�n�m sz�pen, ��…

- Nick –mutatkozott be. Bizonytalanul b�lintottam.

- Sz�val… Akkor �n nem is zavarok. M�g egyszer eln�z�st k�rek.

- Semmi baj –mosolygott Nick. Megfordultam, �s kisiettem a teremb�l. Csak akkor �lltam meg, amikor m�r az utc�n voltam. Le�ltem a zeneiskola el�tti kis padra, �s csak meredtem magam el�.

Ilyen h�lye m�g �n sem lehetek.

A napokban egyszer�en nem tal�ltam a helyem. B�rhov� mentem, b�rhol voltam, mindig eszembe jutott, ahogyan Nick �nekelt. Az az egy dal, az az egy hang szinte var�zser�vel b�rt r�m, el�g volt ahhoz, hogy rengeteg dolgot m�sk�ppen l�ssak. R�ad�sul egyre t�bbsz�r kaptam magam azon, hogy �nekelgetek, ha magamban vagyok otthon. Ilyenkor azonban mindig hat�rozottan r�sz�ltam magamra, hiszen �r�lts�g lenne az �nekl�ssel foglalkoznom, azok ut�n, hogy nem egyszer megbizonyosodtam fel�le: semmi �rtelme foglalkoznom vele.

Sz�val megpr�b�ltam �lni tov�bb az �letem, ugyan�gy, de m�r nem nagyon ment. Nick hangj�t akkor sem tudtam kit�r�lni a fejemb�l, �s tudtam, t�le rengeteget tudn�k tanulni. �ppen ez�rt d�h�s is voltam magamra, hiszen biztos voltam benne, hogyha a tan�rom hely�re j�tt, a tan�tv�nyait is �tv�llalta. De nem, nekem megint j�rtatnom kellett a sz�mat feleslegesen. De v�g�l is mindegy, ez m�r �gy veszett.

Azt�n k�r�lbel�l m�sf�l h�t m�lva megv�ltozott a dolog.