17 �ves voltam akkor, m�r kicsit kezdtem meg�rezni a nagykor�s�g szel�t. Persze m�g messze voltam t�le, de valahogy nem is b�ntam. Furcsa, hogy p�ld�ul amikor 12 �ves lettem, mennyire �r�ltem annak, hogy na, most m�r fel�gyelet n�lk�l n�zhetem a 12-es filmeket. 16 �ves koromban is elkapott ugyanez a l�z, b�r m�r nem annyira. 17 �vesen pedig r�j�ttem: att�l, hogy 18 �ves leszek, nem v�ltozik tulajdonk�ppen semmi, hiszen 18-as filmeket val�sz�n�leg ugyan�gy nem fogom megn�zni, hiszen azok t�bbnyire a nagyon durva vagy nagyon gusztustalan kateg�ri�ba tartoznak. Azt is tudtam, hogy hamarosan ki kell l�pnem a nagybet�s �letbe – �n meg m�g azt sem tudom, pontosan ki vagyok, �s hova tartok. Azt tudtam, hogy honnan j�ttem – b�r ne tudtam volna! Pr�b�lkoztam rengeteg mindennel, hogy megtal�ljam a helyem, de nem sok sikerrel j�rtam. Folyton m�sokhoz akartam hasonl�tani, szerettem volna talpraesett, hat�rozott lenni, �s olyan, akinek mindig van valami frapp�ns hozz�sz�l�sa szinte mindenhez. De hi�baval� volt minden igyekezetem, valahogy mindig �gy �reztem, kil�gok a sorb�l. Hogy �gy mondjam, egy id� ut�n rem�nyvesztett lett az �letem.

Eg�szen addig a bizonyos okt�ber h�napig, amikor valami megv�ltozott, de csak k�s�bb j�ttem r�, hogy minden.